Fennköllt érzések. Álom és valóság között. Olyan gondolatok, amiket valóságosnak hiszünk holott nem azok. Átmeneti állapot a mindennapi háború és a béke között. Megnyugvás. Átszenderedés egy másik világba. Ahol nincsenek gondok. Csak A CSEND. Itt nem zavar semmi. Az itt történő dolgok sokszor mogalmasak, mégsem érezzük terhelőnek őket. Áldott pihenés. Kiragad egy kis időre a zajból, a mozgásból, a gondok közül. Lebegés. Áldott állapot. Ringatózás a gondtalanság tengerén. Senki nem zavar. Mélységes csend és tudatlanság. Nincs cél, nincs jelen, nincs jövő, sem ma sem holnap. Az öntudat bezárul. Megszűnik minden egy időre.
Ébredés. Visszahuppanás a valóság kemény padlójára. Miért nem tartott tovább ez az állapot? Emlékezés. A lefekvés és a tegnap pillanataira. Elménk fokozatosan indul újra, csak úgy tódulnak elő a gondolatok, érzések, történések, emlékek. Miért? Csak még öt perc... 5 rövid perc gondtalanság. Szemhélyak csukódása. Gondolatok cikázása. Még kell a pihenés. Ez nem volt elég. Mintha csak egy pillanat telt volna el al a lefekvés és az ébredés között. Édes álom. Meleg ágy. Hideg és szenvedés az ágyon kívül. Párás ablak. Rossz érzés. Odakint esik. A cseppek néha koppannak az ablakpárkányon. Kedvetlenség. Szomorúság. Bánat. Miért kellett ilyen rossz napra virradni? Miért nem lehet az álomba visszamenni? Ott biztos jobb volt, még ha nem is emlékszünk rá. Fel kell kelni... Muszáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése