Ölni akar. Ismét. Újabb adag vér kellett. És hús. Rengeteg.
Az elaludt vadászösztön felébred és a szörny ismét előjön. Nincs önkontroll, nincs megnyugvás, nincs biztonság. Jól kell lakatni a fenevadat. Muszáj. Különben rászabadul mindenre és akkor nincs könyörület. Csak kegyetlen mészárlás.
Közhelyes. Több milliószor megtörtént az eset és még ki tudja hányszor fog. Vadász és préda története. Egyiknek muszáj meghalnia, hogy a másik áldozatává legyen. Ez a rendeltetése, ezért jött a világra. Nem tehet róla, hogy ő a gyengébb. Hogy ő eszik füvet és ellenfele húst. Ezért kapott ő hosszú lábakat és erős érzékszerveket. Hogy esélye legyen. Hogy változtathasson napjai számán, amik így is meg vannak számlálva. Mindig lehet gyorsabb. Amíg el nem jön a nap. Hogy elveszítse élete harcát. Hogy másodikként fusson be. Mert ellenfele már az ő torkát harapva ér célba. Harc. Félelem. Mindennapi küzdelem a létezésért.
Élet ez? A rettegés, a félelem, a terror árnyékában? Azért hogy egyik pillanatról a másikra mindennek vége szakadjon? És mi van azután? Vajon felcserélődik a szerep egyszer? Vagy nem folytatódik. Csak az tudja aki eljutott a létezés ezen fokára. Vagy nem. Érdekes erről filozófálni. De itt nem ez a lényeg.
Élet és Halál. A legszorosabb összefüggés. És a legvégzetesebb. Nincs kivétel. Nem kímél senkit. Vadászt sem. Egyszer neki is megszakad. Eljön érte is valaki. Vagy egy másik vadász, vagy pedig a gyengeség, kiszolgáltatottság képében. Változó. A változás is részese a létezésének. Mivel hogy neki lehet másképp. Nem úgy mint a prédának. De ő is elpusztul. Nem vadászik már. De mások lépnek a helyébe. Fiatalabbak és erősebbek. A vér szaga vezeti őket. És a létfenntartás az örökös cél.
(...) Lapulva és mozdulatlanul várt. Szemei és fülei minden egyes változást érzékeltek. Nem mozdult. Akár napokig képes így várni. Fogai összeszorítva, nyálcseppjei a földön landolva. Várakozás. A leghosszabb dolog a világon. És nem szabad elrontani. Az első mozzanat. Ha ez rosszul sül el, akkor a vadászat is. A meglepetés ereje. Mivel ő nem gyors. Legalábbis nem annyira. Neki a meglepetés ereje a leghatásosabb fegyver. Na meg a fogak.
Csend. Semmi nem mozdul. A szél lebbenti néha a menedéket adó fák ágait. A füvet, az avart. Ami mozdulhat. Ő azonban egy helyben vár. Lapul.
Csörrenés. Valami megmozdult a távolban. Valami felkavarta ezt az összhangot. Vége az egyhangú készenlétnek. Valami történni fog.
Gyanútlanság. Étkezés és az érzékek figyelmen kívül hagyása. Az áldozat részéről. Végzetes hiba. Most csak a táplálkozás számít. Az ízletes fűcsomó, virág, fakéreg, vagy valami más. Ennek élvezete foglalja le most az érzékeket. Nincs ahonnan tudja, hogy figyelő szemek tapadnak rá. Követik minden mozdulatát. A test minden egyes rezdülését. Mozgás és előrehaladás. Lassan, ráérősen. Van idő. Csak nem tudja, hogy mennyire kevés.
A legmegfelelőbb pillanat kivárása. Az ösztönök súgják. Hogy mikor jön el az idő. És mit kell cselekedni. A tétovázás itt csak a hibalehetőséget növeli. Tökéletesnek kell lennie. Mindennek. Készenlét. Izmok megfeszülése. A legnagyobb és legynyomasztóbb csöndben.
Megrezdülés. Gyanú. Fej felkapása. Már késő.
Hatalmas test ugrik elő a semmiből. Pillanatok töredékei. Már nincs menekvés. Annyira gyorsan történik.
Agyarak mélyedése a nem túl vastag bőrön keresztül a hibátlan puha húsba. Karmok vájódása az irha alá. Fájdalom. A hatalmas test a földre teríti. Nincs ellenállás. Esély sem volt rá. A gyors és kíméletes halál várása. A ragadozó tudja a dolgát. Nem a kínzás. Az ölés. Minden ellenállás hiábavaló. A meglepetés ereje végzetesen hat. Nyak keresése. Állkapcsok összezárulása a fej és a test közötti részen. Minden ami nem csont, elszakad. Megszűnik a létezés.
Vér csorgása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése