Fiú és lány barátság

Kiemelten: csak barátság. Ha idézőjelbe tennénk a barátság szót akkor az már csak fedőnév lenne. És miben merül ki ez a barátság? Egy hátsó szándékban általában, ami mindezt vezérli. Akárhogy is szépítjük, ez mindig ott van. Ha csak enyhén is. Ilyen az identitás, ilyen az ember természete. Mivel az ember társas lény. Az egyedülállóknál pedig a fő cél egy társ keresése és mihamarabbi megtalálása. És amíg nincs ez a társ, addig barátok vannak. Ismerősök, akik többszöri találkozások és beszélgetések után haverokká, lányok esetében barátokká lépnek elő. Olyanokká, akik egyetértenek és helyeslik azt amit a másik mond. Még ha nem is ért vele egyet. Miért van ez? A szimpatizálás vékony leple miatt. Mert ez a lepel, ahogy azt a neve is mutatja, nem teljesen átlátszó, ezért eltakarja az ember kissebb – nagyobb hibáit. De megtörténik, hogy néha kilyukad. Ez akár a barátság végét is jelentheti. Az ember ráun a másikra vagy éppen egy társaságra, amibe nemrég került.  Vannak közös dolgok. De nem minden. És vannak ellentétek. Eleinte még elsimul. De később kiütközik. Ezért nehéz igazi, hosszan tartó kapcsolatot kialakítani.

            És miben áll ez a kapcsolatteremtés? Ismerkedés, egymás tulajdonságainak és a közös pontoknak a kifürkészése. Közös programok, találkozások, alkalmak keresése, esetenként közös ismerősök révén. Puhatolózás. Óvatosan. Ez mind szép és jó. De van amikor csak egy oldalról működik a dolog. Csak az egyik fél érdeklődik és keresi ezeket a közös dolgoknak cimkézett valamiket. És itt hamar le tud merülni a dolog. Mikor a másikat nem érdekli különösen az adott személy. Elfogy a közös téma. Csökken a beszélgetések száma. És lassan elhalványul minden, anélkül, hogy bármi „komoly” is történt volna. Ezt úgy hívják: elsiklás.

            És mi van a jópofizással? Ez is tartozéka az ismerkedésnek. Próbálsz azonosulni a másik gondolatvilágával. És azt hiszed, hogy téged is érdekel az, ami a másikat érdekli. Gondolod, hogy lépést tudsz tartani azzal a világgal. Dehogy tudsz. Ami nem fér össze az nem megy. És nem kell erőltetni. Sokszor hozzá tud szagolni az ember a másik érdeklődési körével, de azonosulni már nem tud vele. Mert akármennyire is közös, mindig vannak kissebb nagyobb különbségek. Jó példa erre két rockzenét szerető ember találkozása. Annyira változatos az a világ, hogy abban is lehetnek különböző változatok. Amik nem közösek az ízlés terén. Eleinte azért bólintunk rá valamire, mert tudjuk, hogy a másik oda van érte. De nem biztos hogy mi igen. Csak a szimpatizálás fátyla alatt a másik örömét nézzük. Mert így nekünk az az öröm, ha őt örülni látjuk. De az ember természete önző. Egy párkapcsolatban látszik ez meg. A közepén. Amikor már nem csak a másik boldogságát nézzük. Hanem a sajátunkat is. Eleinte még tudunk áldozatot vállalni, mert motivál a kapcsolat. Később összeszokunk és elkényelmesedünk. És azt is nézzük, hogy nekünk mi a jó. És a másikat hogyan tudjuk rávenni, hogy a mi érdekeinket nézze. De ez már az együttjárás kérdéséhez tartozik. Sőt annak a végéhez. Kinél, hogy sikerül.

            Szóval két ember barát lesz. Egy fiú és egy lány. Miért? Mert nem jön össze a párkapcsolat. És ezzel vigasztalják egymást. Mielőtt elkezdődhetne, ami persze csak az egyik fél részéről táplált, de nem viszonzott szimpátia hiányában lehetetlenség, ezért inkább a barátságban egyeznek ki. Mert az mehet. A kiábrándított fél láthatja a másikat, aki pedig nem lett volna a kapcsolatban, az nem köteles elviselni a közeledését tovább. És tisztes távolságból fenn tudja tartani a kapcsolatot, anélkül, hogy a másik lelkébe taposna. Azért mert sajnálja és nincs szíve teljesen ellökni magától.